A Tápió-patakra nyúló kis telken álló nádfedeles parasztház építési ideje az 1890-as évekre tehető. Első ismert tulajdonosa Szabó István földműves 1908-ban vásárolta meg az épületet.
1994-ben Tápiószele önkormányzata vette meg a parasztportát. 2000-ben a Blaskovich Múzeum Baráti Köre a Blaskovich Múzeum szakmai segítségével állandó néprajzi bemutatót szervezett. 2000.augusztus 20-tól látogatható a százéves zsellérház és néprajzi kiállítása.
A kisméretű lakóház egy szobából, konyhából és kamrából áll. A helyiségek berendezési tárgyai az 1920-40-es évek alföldi paraszti élet emlékanyagát őrzi. A „Kincskereső kisködmön” világát, tárgyait őrzi az utókor számára és mutatja be a jelenben élőknek.
Az egykori istálló épületében régi falusi mesterségek műhelyeit, szerszámait, eszközeit láthatjuk. Tápiószele utolsó kovácsának, Szántha Józsefnek teljes műhelyét még 1988-ban kapta ajándékba a múzeumbaráti kör. A mesterségek házában bognár és asztalos szerszámok mellett, Frank Sándor kötélgyártó műhelyének különleges darabjait láthatjuk. Az épület egy kis sarkában cipészműhely, mellette a szűcs és kalapos mesterség szerszámait tekinthetik meg. A múzeumi egyesület által összegyűjtött, bemutatott tárgyak mindegyike tápiószelei mesterekhez köthető.
A múzeumbaráti kör hatalmas közösségi, önkéntes munkája révén felújított zsellérporta és a létrehozott kiállítás, a magyar millennium fontos tápiószelei eseményének, a civil szervezet értékteremtő és értékőrző munkája egyik mérföldkövének számított.
